Beszámoló a 2007-es I. Oroszhegyi Szilvanapokról

Kincsünk a szilvánk

Mi oroszhegyiek a szilvát kincsünknek tekintjük, hiszen ősidők óta, nagyapáink idejében is a szilva megélhetést jelentett az oroszhegyi ember számára és napjainkban is fontos szerepet tölt be életünkben. Az emberek különböző formában értékesítették a szilvát, így sokan készítettek és készítenek ma is szilvaízet (katyót), aszaltszilvát, szilvapálinkát illetve magát a szilvát, mint gyümölcsöt csereáruként hordozták kóbor szekerekkel a Gyergyói és Csíki medencébe. Ennek a gyümölcsnek az ünneplésére rendeztük meg első alkalommal Oroszhegyen a szilvanapokat.

A három napos rendezvénysorozat keretében megpróbáltunk olyan programokat szervezni, amelyek nemcsak a falu apraját, nagyját szólították meg, hanem a környező települések lakói és a határon túli vendégek számára is tartalmas volt. A rendezvénysorozatot Oroszhegy Község Önkormányzata és az Oroszhegyi Kulturalis és Ifjúsági Egyesület közösen szervezte. Külön köszönet támogatóinknak, akik nélkül mindez nem lett volna ennyire szinvonalas.

A jó öreg szilvapálinka

A rendezvény péntek este szakmai előadásokkal kezdődött, melyen előadást tartott Dr. Panyik Gáborné budapesti egyetemi adjunktus és Lovassy György miskolci okleveles élelmiszeripari mérnök a pálinkafőzés módozatairól és lehetőségeiről, gyümölcspárlatok készítéséről.

Az előadások után a csőszkirály és a kisbíró hivatalosan is megnyitotta az I. Oroszhegyi Szilvanapok sorozatát, ugyanakkor a péntek esti mulatságot, melyen Vass Laci és zenekara muzsikált.

Szilvaszüret

Szombaton reggel a csőszök ünnepélyes felvonulását nézhették meg vendégeink és a környező települések lakói, hiszen a csőszök körbe járták szekereken a környező falvakat, hogy meghívjanak kicsit és nagyot a szombat esti szüreti bálra.

A csőszök ünnepélyes felvonulása után a külföldről érkezett vendégeink megismerkedtek Oroszhegy különböző helyi jellegzetességeivel, így nem maradt ki a pálinkafőzde, kerékkészítő, római katólikus templom, múzeum és az iskola látogatása sem.

Ezek után a főzőverseny vette kezdetét, amelyre nyolc csapat jelentkezett be

és mindenki saját alapanyagból, maga választotta székely ételt kellett készítsen. Az első helyezést a pedagógusok-csoportja nyerte a puliszka körítéses vadas csirkepaprikával, de terítékre került még székely töltöttkáposzta, halászlé, babgulyás, borjúpörkölt, krumpligulyás. A zsüri elnökei a nemzetközi hírű szakács-cukrász páros volt.

A kora délutáni órákban vette kezdetét az I. Pálinka mustra és verseny, melynek eredményhirdetésére vasárnap került sor. A zsűri elnöke Dr. Panyik Gáborné egyetemi adjunktus volt, aki szakmai értelemmel bírálta a benevezett pálinkákat. A zsűrinek nehéz dolga volt. Majdnem öt órán keresztül folyt a szeszes italok kóstolgatása és értékelése. A versenyen 23 pálinkát neveztek be, Nagy Arany, Arany, Ezüst, Bronz minősítések voltak. Ez a verseny kezdete a pálinka megmérettetésnek, mely az elkövetkezőkben egyre finomabb pálinkák főzésére sarkallja a benevezni vágyókat.

Mindeközben a szabadtéri színpadon a székelyudvarhelyi Kékiringó és a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttesek előadását láthatták kicsik és nagyok. Végül a körútról hazaérkezett csőszök is eltáncolták a szüreti táncot.

Szombaton este a mulatság keretében a külföldről érkezett vendégeink kis csoportja előadást tartott Egy magyar nábob Székelyföldön címmel, ahol a három noszlopi hastáncos lány is bemutatta tehetségét. Ezek után kezdetét vette a szüreti mulatság népzenészekkel, melyen mindeni kedvére mulathatott. Éjfélkor a csőszök bemutatták a szüreti táncot, majd utána kezdődött az igazi reggelig tartó mulatság.

Szilvaünnep

A rendezvénysorozat utolsó napján a hálaadó szentmisét Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat elnökének megbízásából Darvas Kozma Mihály esperes tartotta. Ezt követően lovas szekerekkel vonultak le az emberek az iskola udvarára, ahol mindenféle szilvából készült finomságokat lehetett megkóstolni mint például szilváslepény, szilvásgombóc, frissen főzött szilvalekvár és nem utolsó sorban szilvapálinka.

Büszkén elmondhatjuk, hogy Oroszhegyen a mai napig él a nemzetet fenntartó erő, hiszen a mindennapi életünkhöz hozzátartozik a néphagyományok ápolása, bizonyos mértékben való művelése. Vasárnap délután megtekinthetőek voltak mindezek az ősi foglalkozások, amelyek a nemzet kultúrájának sajátos részei, mint kerékkészítés, kádár-bemutató, csipkeverés, horgolás, fonó.

A szabadtéri színpadon az oroszhegyi „Petőfi Sándor” Általános Iskola Örökzöld hajtások tánccsoport előadását láthatták, akik a favágó táncát adták elő. Az ide látogatók láthatták továbbá a Székely Fonó című népszínművet az oroszhegyi tantestület és az ifjúsági egyesület előadásában.

Vasárnap hallható volt Bunta Levente, a Megyei Tanács elnökének, az I. Oroszhegyi Szilvanapok fővédnökének és Bálint Elemér Imre polgármester úrnak, az I. Oroszhegyi Szilvanapok védnökének köszöntőbeszéde. Bunta Levente elnök úr megdícsérte az oroszhegyiek példaértékű összetartását, a hagyományok megőrzését. Mindezek mellett a turisztikai szempontból fontos infrastrukturális javulásokat-úthálózat, vízhálózat, szennyvízhálózat- is ecsetelte, amelyek a további nagyszerű fejlődés alapkövei.

Ezt követően egy egyedi eseményre került sor, előre gravírozott hatszáz oroszhegyi szilvapálinkával töltött pohárka egyszerre csendült meg, mindez Morvai Noémi és Banner Géza konferálók irányításával, akik a Duna Tv Kívánságkosár műsorának bemondói.

Ők konferálták be a délután legnagyobb eseményét, a Tamás Gábor koncertet.

A koncertről a Kívánságkosár című műsor számára felvételeket készített a Duna TV. Az érdeklődők kívánságait, üzeneteit a nap folyamán a helyszínen felvette a TV forgatócsoportja.

A Tamás Gábor koncertre a résztvevők száma kétezerre gyarapodott, továbbá ehhez még hozzáadódik az a hatszáz ember, aki a kerítésen keresztül érkezett.

Élő díszletnek felmehettek a szinpadra mindazok, akik székely viseletben voltak. Gyönyörű látvány volt.

Mindent figyelembe véve, a résztvevők, érdeklődők táborát tekintve méltó lezárást kapott az I. Oroszhegyi Szilvanapok rendezvénysorozat.

E rendezvény megszervezése egy kihívás volt a rendezők számára is, ugyanis kezdete volt a településen egy olyan eseménynek, amelyet a jövőben is szeretnénk folytatni, hagyománnyá varázsolni.

– Vass Melinda és Szente Dalma –