Oroszhegy története

Az egykori Udvarhelyszék legmagasabban fekvő települése Oroszhegy, Székelyuvarhelytől 10 km-re, az 1009 m magas Őrhegy déli lábánál , a Bosnyák- és a Balé-patak völgyfőjében fekszik. Oroszhegy északon Székelyvarsággal, keleten Zetelakával és Fenyéd községgel, délen Udvarhellyel, nyugaton pedig Farkaslakával határos.

 Oroszhegyet az 1334-es pápai tizedjegyzék említi először Vriczheg néven. A János Zsigmond hadában szolgált udvarhelyszéki főemberek és lófők névsorában, 1566-ban már Oroszhegij alakban fordul elő. Az 1591-es udvarhelyszéki  törvénykezési jegyzőkönyvben már Oroszhegy alakban szerepel. (Mihály 1996. 6.o.)

A település első házai Nagykút (Diafalva) környékén épültek, majd a XVI. század végén, természetes szaporulatnak köszönhetően a lakosság benépesítette a mostani központi részt. A Mihálydombtól Nagykútig tartó településrészt, Diafalvát, a hagyomány Oroszhegy anyafalujaként tartja számon. Itt, Diafalván volt az első templom is, amelyet 1670-ben lebontottak, és Domokos Kázmér rendelkezése szerint ezt követően a központi részen építettek fel. 1748-ban az oroszhegyi plébánia különvált Székelyszentkirály anyaegyházától, az 1670-ben épült temlom szűknek bizonyult, így Mária Terézia 1765-ben kelt engedélyével 1766-1770 közt újat építettek. 1937-1940 között ezt a templomot is átépítették, a mai formáját öltve magára. (Mihály 1996. 11-13.o.)

Iskolájának első írásos említése 1784-ből való. Báró Bajtháy József Antal erdélyi püspök 1766. évi vizitációja során megfeddi az oroszhegyi híveket, hogy gyerekeiket nem járatják iskolába. (Mihály 1996. 11.o.) 1802-ben kántori lakás épül a templom közelében, amely az iskola szerepét is betölti. 1808 és 1828 között kétszer is kibővitik az épületet. Az 1896-ban épített községháza több évtizeden át szolgált iskolaként, mígnem fel nem építik a mai épületet 1978-ban.
Az oroszhegyi emberek lakóterületeik számára, valamint gazdasági célra is irtották az erdőt. Az állatállomány növekedésével az oroszhegyi ember rákényszerült, hogy egyre távolabbi területeken végezzen irtást és ott hozzon létre nyári lakot, ahol tavasztól őszig az állatait tartotta. A tanyák és a népesség szaporodásával, valamint a nagy távolságok miatt a nyári szállás átalakult téli lakhellyé, a nép már télen sem jött haza, iskolát, templomot épített magának. Így alakult ki a kezdeben Oroszhegyhez tartozó, majd a XX. században különvált Varság is. A közeli tanyákon, mint Üknyéden, Pakotban még vannak állandó lakosok, Nyíresi, Nyúládi tanyákat az oroszhegyiek már csak nyári szállásként használják.
Oroszhegy népessége jobbára hagyományos paraszti gazdálkodást folytatott, folytat. A község hegyes vidéken terül el, földje igen gyenge minőségű, a lakosság alapfoglalkozása az állattenyésztés, az erdőmunka és a gyümölcstermesztés. A fa és a gyümölcs értékesítéséből származó pénz, illetve cseretermék fontos kiegészítő jövedelem, gyakran a megélhetés egyik alapja ezért majd minden fogattal rendelkező bekapcsolódott, és eljárt kisebb-nagyobb távolságra árulni portékáját.
A falu jellegzetességénél fogva az áruba bocsátott termékek közül leginkább a népi faipar termékei, mint a deszka, épületfa, szőlőkaró, faedények, valamint különböző gyümölcsfajták szerepeltek. A fával való kereskedelem, illetve a fából készített termékek értékesítése szinte minden család életében fontos szerepet játszott. Aki fogattal rendelkezett, az a megélhetés és a jobb létfeltételek érdekében be kellett kapcsolódjon a fa értékesítési folyamatába. A gyümölcskereskedelem legfontosabb terméke a szilva és az alma. Ezzel jártak az árusok a legmesszebbre és ezt árulták a legnagyobb tételben. Saját maguk termesztette árut árultak, felvásároltak a fogattal nem rendelkezőktől is, de nagyobb hasznot hozott a saját termény árusítása. Az árut kóborral, ernyős szekerekkel vitték különböző vásárokra, hetivásárokra, faluról-falura.
A szekeresség kismértékben még jelen van a falu életében virágkorát a kommunizmus idején élte, azonban szilvát, almát most is szállítanak a szekérrel, de csak a Gyergyói-medencében. A csíki falvakban nem járnak a nagy autóforgalom miatt. Deszkát, faanyagot visznek manapság is szekérrel, de nem olyan nagy távolságokra, a Nyikómentére.
Oroszhegyen legelterjedtebb gyümölcs a szilva, ezért nagy hagyománya van a hasznosítás különböző módjainak: a szilva aszalásának, pálinkafőzésnek és a lekvárkészítésnek.
A helyi ipar és kézművesség, amint említettem a fa köré épült ki. Híresek voltak az asztalosok, a gerenda vagy szarufafaragók, kádárok, zsindelykészítők, kapufaragók, de megemlíthetjük kőfaragókat, a molnárokat, a kovácsokat, a csizmadiákat és a szabókat is.
Fontos jövedelem kiegészítő forrás napkainkban a faluturizmus, amelybe egyre több család kapcsolódik be.

Oroszhegy nevezetes helyei közül kiemelkedik a Nyúlád mezején lévő Urusos-kút, amelyet kultikus jelleggel felruházva Szent László-kútjaként is emlegetnek a helybeliek. Ennek közelében volt egykor egy kápolna, ahol áldozócsütörtökön nagy búcsút tartottak, míg végül 1783-ban Batthyány Ignác püspök be nem tiltotta.
A művelődési élet is jelentős, 1995-től jelent meg 10 éven át a Bosnyák Völgye című községi havilap, 2004-ben alakult az Oroszhegyi Kulturális és Ifjúsági Egyesület. A faluban színjátszó csoport működik, hagyományosan fellépnek Húsvétkor és Karácsonykor. A művelődési házban évi rendszerességgel megtartják az újévi-, a búcsús-, a szüreti- és a karácsonyi bált is. Elmaradhatatlan a harminc-, negyven-, ötven- és hatvanévesek kortárstalálkozója. Minden év májusában Nyúládon rendezik meg a Nárciszfesztivált. A falu búcsúünnepe augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, amely a kisebbeknek a kirakodóvásár minden örömét, a nagyobbaknak a vidám rokoni találkozásokat jelenti. 2007 szeptemberében rendezték meg első alkalommal a falu elöljárói a Szilva-napokat, ami remélhetőleg rendszeressé fog válni és vonzani fogja úgy a külföldi, mint a helyi látogatókat, akik érdeklődnek az oroszhegyi hagyományok iránt és szeretik az oroszhegyi nedűt.

– Vass Melánia –

Felhasznált irodalom

Mihály Tibor: Őrhegy alatt. Székelyudvarhely, 1996