Íjászat Oroszhegyen

Az íj ritkán döntötte el a csata kimenetelét, a nemesség "alsóbbrendű fegyvernek" vagy játékszernek tekintette. Ezt a nézetet a magyarok számolták fel, akik széleskörűen használva az íjat, jelentõs sikereket értek el kalandozásaik során Nyugat- és Dél-Európában a 9. és 10. században.

Januárban kezdetét vette az oroszhegyi gyermekekből alakult íjász klub. A klub kezdeményezését a minden évben rendezésre kerülő üknyédi érdem tábor alapozta meg. Férjemmel, Jakab Zoltánnal évek óta meghívott vendégei vagyunk a tábornak, ahol rendszeresen tartunk íjászatot és kézműves foglalkozást. A pozitív visszajelzések bátorítottak bennünket, hogy rendszeresen találkozzunk a gyerekekkel.

Hagyományos visszacsapó reflexíjakat használunk, terepíjászatot gyakorlunk.

A visszacsapó íj

Az akkori idők legfélelmetesebb fegyvere a visszacsapó íj volt. Lőtávolsága meghaladta a nyugati íjak kétszeresét. Ez azt jelentette, hogy őseink nyílvesszői még olyan távolságban is halálosak voltak, ahol a nyugatiaké ártalmatlanul földre hullott. Azt mesélik, hogy egyszer egy török janicsár fogadásból visszacsapó íjával keresztüllőtt a Boszporus tengerszoroson, melynek szélessége 800 méter. Szittya, hun, avar őseink találták fel ezen íjakat, de nem csak ők használták, hanem más lovas műveltségű népek is Eurázsia belsejében.

Cél:

-    Olyan klub működtetése, amely nem csak a testet, a szellemet is edzi
-    Jó csapat összehozása, mely felelősséget tud vállalni, önmagáért és közösségéért
   Az íjászat alapja a fegyelem, kitartás és a jó állóképesség. Az igazi lövészetet sok gyakorlás és elméleti oktatás előzi meg. Szigorú szabályok vannak az edzésen, lövészeten a gyermekek és mindenki testi épsége érdekében.
Meghívott vendégek is színesítik a találkozásokat.

Klubunk 11 éves kortól látogatható a tagok tagsági díjat fizetnek, melyet felszerelésre és alapanyagok beszerzésére költünk. Havi két alkalommal tartunk edzéseket. Egyelőre, nincs állandó helye a klubnak, de remélhetőleg, őszre ez is megoldódik.
Az indulás kicsit nehézkes hisz nincs megfelelő mennyiségű felszerelés.
Helyi vállalkozók segítségére számítunk, kiknek támogatását ezúton is köszönjük.

Terveink:

-    Igyekszünk a találkozások helyszíneit változatosan válogatni, hogy a gyermekek mindenféle terepen kipróbálassák magukat.
-    Filmek vetítése előadások szervezése az ősi Magyar kultúráról, annak megismerése céljából
-    Kézműves foglalkozások vezetése, ahol nem csak kézügyességüket fejleszthetik, hanem saját felszereléseiket is elkészíthetik

Lányok jelentkezését is várjuk!!!!!!

Az íját ajzó szittya harcos

Jó hír: Február végére érkeznek az alap felszerelések a klub részére, melyeket barátaink segítségével sikerült beszerezni. Kettő darab ifjúsági és egy 38” gyakorló íj + 30 darab vessző. A klubvezetők a gyermekek részére ajándékoznak további két darab íjat.

Magyar íjászat

A honfoglalás kori (és annál is korábbi) magyarok a sztyeppei népekhez hasonlóan, életmódjukból fakadóan kiváló lovasíjászok voltak. Ezt tanúsítja az elhíresült középkori fohász is: "A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!". Visszacsapó íjakat használtak. Az íjászat az államalapítás után sem tűnt el Magyarországról. Mindig is voltak könnyűlovas egységek, akik ezt a harcmodort folytatták, például a székelyek és kunok. Az íj egészen a végvári harcok idejéig használatban maradt, amikor a huszárok egyik fegyvere volt. Regino prümi apát írja évkönyvében a magyarokról (908): "... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, melyeket olyan ügyesen lõnek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen védekezni alig lehet."
/ Forrás: WIKIPÉDIA.hu/

Alapítótagok:

Bálint Gábor
Bálint Hunor
Bálint Pál Barnabás
Bálint Szabolcs Antal
Bálint Zoltán
Csortán Arnold (pénztáros)
Jére Zoltán
Márton Alpár
Nagy Emil
Nagy Kornél
Nagy Szabolcs (pénztáros)
Pál-Székely Tamás
Szász Ákos
Szász Árpád
Szász Jenő Alpár
Udvari Zsolt

Klubvezetők:

Jakab Zoltán és Jakabné Dokna Izabella

Írta: Jakabné Donka Izabella